Nincsen semmi rendben

Baszd meg, hogy megváltoztál

Hogy bízzak benned ezután?

Az voltál régen mint én

Erdő egy város közepén

Úgy szólalsz meg most, mint ők

Az ittlétet máshol keresők

Túl sokszor mondod, hogy “jó”

Elhasznált minket ez a szó

Nincsen semmi rendben

Magunk maradtunk

A kényelemben

Túl könnyű a béke

Bent az ösztön

Kitörne végre

Baszd meg, hogy megszoktad rég

Hogy megkaphatsz bármit, ami szép

Hogy elnyel most mindent a mély

Ha lelked nincs, úgyis belefér