Izabella

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat Én meghalok, ha úgy akarod a tűsarkaid alatt Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba Mély orgazmusaim csúcsain azt üvöltöm: Tralalaaa! Melleid tengerének én leszek a kapitánya Emlőidet szopogatva utazom a másvilágra Krémes sütik és tejszínhab, szirupos-édes mámor Cukros zselatin, aszpik-jam folyik kifelé a számból Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka, oldalszalonna Kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat Én meghalok, ha úgy akarod a tűsarkaid alatt A sarkihenteshez betérek: Kérem, darálja csak le a szívemet! Mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket Óóó, drágám, rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra! S ha megemésztettél, a beleid mentén eressz a hűs sarokba! Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat Én meghalok, ha úgy akarod a tűsarkaid alatt