És hogyha elmúlna
Minden romos ház a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád
Senki nem tudja
Hogy csak velem jár a bánat
Rég nem mennék utánad
A múltba a múltba
Barátom, néha megvan az arcod
Néha még megvan, hogy a ház előtt
A nevem kiáltod
Néha még megvan, ahogy megtörik
A szalmabála színe
A hangod elúszott, bár mondjuk tennem kellett érte
Nem lehet így se
Én nem értettem, hova
Nem értettem azt, hogy merre mész
És mér' nem szóltál róla
És úgy hiányzik a nyár
Meg úgy hiányzik a tél
Mér' akarnám, hogy maradj
Ha már te sem szeretnél
És hogyha elmúlna
Minden romos ház a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád
Senki nem tudja
Hogy csak velem jár a bánat
Rég nem mennék utánad
A múltba a múltba
Én nem törődtem úgy, ahogy te törődtél
Milyen gyerek dolog, gyerekként beszélni
És én nem köszöntem el, mikor elmentél
Milyen önző dolog hasonlót is kérni
És én biztos elhagynám
Azt az utolsó utáni
Fotót rólad az utcán
Hogy a pulcsidat sem növöd ki
Már megszoktam talán
És te észre se vennéd
Minden szaros kabátot kinőttem
Bárcsak ismernéd
És hogyha elmúlna
Minden romos ház a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád
Senki nem tudja
Hogy csak velem jár a bánat
Rég nem mennék utánad
A múltba a múltba
És hogyha elmúlna
Minden romos ház a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád
Senki nem tudja
Hogy csak velem jár a bánat
Rég nem mennék utánad
A múltba a múltba
