angyalkötél

angyalkötél

ablakban állok

nézem a kertet

szárad a meggyfa

idén se termett

fodros a kérge

egy angyal szoknyája

a hinta rajta

egy angyal hintája

ablakban állok

nézem a kertet

szárad a meggyfa

idén se termett

hinta faágon

kimarva kérge

szoknya a szárnya

látszik a térde

lefekszik nappal

felébred éjjel

az ágyadban alszol

de sehogy se férsz el

húzd ki magad ma

ne bámuld a földet

az emberek az ünnepen esznek

csak hétköznap ölnek

az angyalok főznek

levél lenni ágnak

vagy fának a kérge

bármi ostobának

hangzik ezzel érd be

emberek jönnek

szűkölő vadállat

a puska elé lépek

én védeném ő támad

én csak védenélek

ma élesebben látlak

ma úgy ölelnélek

ahogy sosem tudnálak