Megbocsi

Hol van az őszi reményhez alantasan áhított bőröd erényteli vászna

Zsongva a tél viszi szerte a hóban a széllel a szétrepedt vér ízű szádra

Értelem vesztve ücsörgöm a kínban a bús tavasz hullik ölembe te árva

Elhagyom életem nyáron a sárga szobában a szertelen gyöngy szemed várva

Ha jó leszek majd megbocsát az úr

És ígérem jó leszek

Meglátod elleszünk mi így vagy úgy

Ha nem bírsz ki több telet

Vonszol még a bőr alatt a hús

A csont alá a szív befér

Holnap úgy is elbocsát az úr

Engedem hogy jó legyél