Előkelő Idegen

Minden, ami vér És minden, ami élet Az évek tüzén elégett Semmivé lett Pedig minden, ami láz És minden, ami álom Csak miattad volt, barátom Egykor a világon És minden, amit vártál Elérkezett De nem zavar talán már Hogy nem értheted Nem értheted Újra átrohan a szíveden Mint előkelő idegen És vár Visszajár, ha megtalál Füledbe dúdol egy régi dalt Ez az az álom, ami ébren tart A jelen börtönében Gondolj arra, Ha ajtót rajzolsz a falra Kiléphetsz rajta Mert amíg felejtenél Addig emlékezel A múlt búvóhelyén Senki nem érhet el Nem érhet el Újra átrohan a szíveden Mint előkelő idegen És vár Visszajár, ha megtalál Füledbe dúdol egy régi dalt Ez az az álom, ami ébren tart Újra átrohan a szíveden Mint előkelő idegen És vár Visszajár, ha megtalál Füledbe dúdol egy régi dalt Ez az az álom, ami mindig ébren tart