Eltéphetetlen

Emlékszem Rád Ez nem az első ilyen élet Ahol láttalak már Téged Kérdezz rám bátran! Annyit vártam, most hogy látlak Ahogy itt vagy, mit is érzek? Hogy miért fáj még minden gyilkos pillanat Ami reggelente nem melletted ébreszt Nélküled megdermed és üres a tér Csak sír és hervadt szirmok szerteszét Mint fuldokló mellkasban dobogó szív Dübörgő csend és íztelen íz Melletted bennem elszenderül A zaj békés álomba merül A fájdalom elszégyelli önmagát Bennem Te ragyogsz, mást nem talál A nevedet halkan zúgja bennem a vér Ahogy lüktet a testemben megannyi ér Ki tudja, mennyi időt ad még az ég? Ám van, amit a halál sem tép szét Mint cseppek a tengerben Lényünk a végtelenben Örökre összeég Csak a mindenem vagy Nincs Rajtad kívül semmim Nem is adlak el Csak az életem vagy Meddig tart? Bennem a végtelen pillanat vagy! Emlékszem Rád Ez nem az első ilyen élet Én már szerettelek Téged Kérdezz rám bátran! Annyit vártam, most hogy látlak Ahogy elmész, mit is érzek? Nélküled megdermed és fagyos a táj A hajnal szerelmet sehol nem talál Mint egy semmibe ívelő híd Hangtalan dal, szeretetlen szív Melletted bennem lecsendesül A hiány a bőségben elmerül Az önzés megtagadja önmagát Bennem Te ragyogsz, mást nem talál Nem tagadom, hogy a neved éltet Nekem a lényed a táplálékom A lelki nyugalom Az anyagi atomi tengerben Amiben magamat látom És bár tépi a sebeimet Akkor is evezek a dagadó hullámsíron Ha bedarál, ha belehalok Akkor is megyek Hozzád Ami meg fájni akar, hadd fájjon! Ki tudja, mennyi időt ad még az ég? Ám van, amit a halál sem tép szét Mint cseppek a tengerben Lényünk a végtelenben Örökre összeég Csak a mindenem vagy Nincs Rajtad kívül semmim Nem is adlak el Csak az életem vagy Meddig tart? Bennem a végtelen pillanat vagy!