A fonokom

Mindenkinek van egy álma, Az enyém nem Te lettél. Hogy nem öntesz el tűzzel, Mint vulkánból a láva, Arról meg sajnos nem tehettél. Skatulyába dobott, kifacsart életek, Előre mindenkit megítéltél. Szúró szemmel kompenzálod apró méreted, Hogy előttünk így szerezz tekintélyt. Mióta elvágták, odalent a köldököm, Mióta elvágták, azóta utálom a főnököm. A világ legszürkébb öltönyét hol találtad meg? Azt a boltot már régen bezárták, Úgy látszik Téged az élet arra nem tanított meg, Hogy a dolgok úgy nem működnek, ha csak elvárják. Szeretnéd azt érezni, hogy mindenki pörög, De a fogaskerék nem halad. Legalább vicces vagy, mert az egész műszak rajtad röhög, Ez ezer éve így van és így is marad. Mióta elvágták, odalent a köldököm, Mióta elvágták, azóta utálom a főnököm. x2 Na ki az aki még utálja? (Én is, én is) Na ki az aki a pokolba kívánja? (Én is, én is) Na ki az aki még utálja? (Én is, én is) És ki az aki mégis kívánja? Mióta elvágták, odalent a köldököm, Mióta elvágták, azóta utálom a főnököm. x2