H/Idegen

Idegenként tévelygek

Minden lépés egyre nehezebb

Ellepnek a kételyek

Persze, bírom

De nem igaz a fele sem

Monotonná váltak

A percek, amikért eddig éltem

Ketrecbe zárnak

A tetteimet rég elcseréltem

Üresen tátongó

Mit sem érő szürke estékkel

Fel se tűnne, ha tűzbe vesznék el

De, ha egyszer itt állsz a helyemen

Másképpen látsz majd engem

Lehet, egyszer más lesz a szerepem

Addig el kell rejtenem

Hidegen szólsz hozzám

Szavaiddal a föld alá viszel

Százszor is visszahoznám

Újraélném, de többé nincs kivel

Feketében látok

Minden színt magaddal vittél

Egy helyben állok

Gyászolom, amiben eddig hittél

Végig kell néznem

Hogy egyre messzebb és távolabb leszel

Hova zuhansz, ha senki nem kap el?

De, ha egyszer itt állsz a helyemen

Másképpen látsz majd engem

Lehet, egyszer más lesz a szerepem

Addig el kell rejtenem

Mindazt, mit mondanék

Ha kérnéd ott lennék

És bármit megtennék

De mégsem kéred

Maradok az árnyékban

Távolról látatlan

Az éjjel álmatlan

Mert másképp érzed

El kell rejtenem

El kell rejtenem

Mindazt, mit mondanék

Ha kérnéd ott lennék

És bármit megtennék

De miért nem kéred?

Maradok az árnyékban

Hol vérző sebem láthatatlan

Az összes éjjelem álmatlan

De túlélem majd álarcban

De, ha egyszer itt állsz a helyemen

Lehet, egyszer más lesz a szerepem

Addig el kell rejtenem

De, ha egyszer itt állsz a helyemen

Másképpen látsz majd engem

Lehet, egyszer más lesz a szerepem

Addig el kell rejtenem

Mindazt, mit mondanék

Ha kérnéd ott lennék

És bármit megtennék

De mégsem kéred

Maradok az árnyékban

Távolról látatlan

Az éjjel álmatlan

Mert másképp érzed