Mint észrevétlenül

Mint észrevétlenül álomba hull az ember

Úgy hull az ifjukorból a férfikorba át

Már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel

S apányi lett körötte már egyre több barát

Apa és kisfia most együtt látogatják,

S a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt

Ki érti még lobos szivének sok kalandját

S kijátsszák lent a padlón a hintázó időt

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már

Megrendelésre fordít, eladja verseit

Már szerződést bogoz, számolgat és protestál

S megélni néki is csak a mellékes segít

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy

E hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett

Kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy

A bús kamaszt igéző méz és dió helyett

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél

Hiába táncol és csal a forró emberész

S minden megméretik, ha egyszer majd nem él

Sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész

De megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll

S ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant

S hogy eljut így is ő mindenhová, ahol

Mezítlen él a szándék és perzsel a kaland

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol

És nincs nehéz szivében most semmiféle gőg

Mert értük dolgozik, akár a néma portól

Csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők