Pató Pál (feat. Ketioz, Kontroll & Phat)

Nem vagyok halogatós, de ez a korong

Már húsz éve kering, csak dereng a korom

A múltat felmarkolom, tollal a papírra tolom

Krómmal iszom a borom, búmat, míg a nap virrad halogatom

Volt, hogy szartam mindenre, semmi se készült el

Bekszülve néztem kifele, mámortól szédülten

Milyen szép is volt az a tátongó nagy semmi

Ha készen vagy, akkor a legjobb készen lenni

És ha dédelgetett álmod, te is élni fogsz majd egyszer

Kezd el, minek várnod, az idő nem ereszt el

Vagy el se kezd, akkor halogatnod sem kell

Tipli van, nem tudsz élni, és élni hagyni, seggfej

Pakolgatunk a sleppel, amíg meg nem halogatunk

Pontosan megy, amit a hallgatóknak adunk

Marha jó, ha vadul azonnal nekiállsz

Idejössz, aztán nekem dirigálsz

Ja, de, jé, mivan?

Úgy jött volna ki, ha két sorral előbb kezdem

De mégsem kezdtem el, mert nem volt hozzá kedvem (nem ám)

Megírni is tegnap akartam, mégis most írom

Stíröltem a tollat, de a fejemben felvillant egy stopikon

Holnap is lesz nap, akkor is ott lesz az a lap

A határidő sürget, de az elmém halogat

Meghalni sem érek rá, de ha ráérnék sem halnék meg

A zene menedék, mint adolfnak a sasfészek

A rap purgatóriumi önmagam lehetek

Örökké a befutás kapujában lebegek

Holnaptól nem iszom, holnaptól nem szívok

Holnaptól lefogyok, holnaptól geci rossz

A fejem folyamat a fura gondolatok lakása

Az élet meg csak a halál halogatása

Mindig majd majd majd majd majd majd majd majd

Elnapolom ezt is, abból nem lehet nagy baj

Mindig majd majd majd majd majd majd majd majd

Legyint egyet aztán későbbre elhalaszt

Várjá' várjá' éló éló éló

Jól van az úgy, ráérünk arra még

Valahol hallottam már ezt, ja valaki mondta rég

Vagy nem, mittom' én?!

Tegnapra legyen kész lett az úgy most van épp

Semmi kéz kezet hát mosd a pénzt mindegy csak fosd, és kész (húú)

Reggelre azonnal ja persze, hogy nem kissé túlpörögted

Max ha felkelek se látjuk, mit pörget, ki egy ötlet

Amit öt másodperc múlva majd újra elfelejtek

Bocs, de hívnak, kik várni nem bírnak, és hiába írnak rám

Hogy miért nem érdekel már a színpad, se a szótagszám

Amiért nem értek el már, (mivan) köszönöm istenem

Az igazságérzetem, ami egy nap utolér majd

De ma még sorban állok egy újabb kuponért majd (ott tali)

A most tanítások szerint merjünk mások, de vigyázzatok

Mert az eddigiekbe se mindig jöttek be az újítások (tesa)

Ha egyet tanácsolhatok azt, hogy soha ne hallgass másra

Mert mindig az a sok szarkodás visz bele a halogatásba

Mindig majd majd majd majd majd majd majd majd

Elnapolom ezt is, abból nem lehet nagy baj

Mindig majd majd majd majd majd majd majd majd

Legyint egyet, aztán későbbre elhalaszt