Porszem

Egy univerzum és százmilliárd galaxis Ha el is tűnsz, hát ezekben maradsz is Egy Tejútrendszer és százmilliárd csillag Beleüvöltesz, végtelen visszhang Egyetlen Naprendszer és kilenc bolygó Az egyhelyben álló is örökké forgó És Földön egy bukóra kinyitott ablak Az eredete ennek a zajnak Emberek jönnek és emberek távoznak Emberi fájdalmat okozva másoknak Emberek nevetnek, emberek sírnak Emberek gyűlölnek, emberek bírnak Emberek bátrak és emberek félnek Emberek öklüket rázzák az égnek Emberek tiszták és emberek csalnak Emberek élnek és majd belehalnak Én egyedül jöttem és egyedül távozom Kiskapukon vagy a díszbejáraton A járdán majd taxira várok És kérdezik tőlem, hogy hová is menjünk Hát menjünk ahol újjá lehet születnünk Kaktuszként, virágként, delfinként, cápaként Bálnaként vagy éppen bálnavadászokként Nem vagyok több és nem vagyok kevesebb Mi lehettem volna az itt áll előttetek Pont olyan magas és pont olyan kedves Pont olyan önző és pont olyan rendes Pont olyan diplomát végül nem szerzett Pont olyan refrént írt, majd elfelejtett És ha van Isten, akkor őt észre se vette Ha van Isten, akkor az őt is szerette Én egyedül jöttem és egyedül távozom Kiskapukon vagy a díszbejáraton A járdán majd taxira várok És kérdezik tőlem, hogy hová is menjünk Hát menjünk ahol újjá lehet születnünk Kaktuszként, virágként, delfinként, cápaként Bálnaként vagy éppen bálnavadászokként Bálnavadászokként Mert az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese vagyok Az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese lehettem Porszem vagyok évmilliárdok távlatából