Hallom a hangokat mind,
a falban az áramot menni,
hogy majszol a pók a sarokban
a routerem épp fogad tőled egy képet.
Hogy szusszan a kék ikarus,
beszívja a füstöt a vánkos,
ahogy szuvasodnak a számban a fogak,
lecsöppen a földre a nyálam.
Hallom, hogy nő ki a szőr,
a szemhèjaim összecsukódni,
a szuicid légy, ahogy keresi még
önmagát a pók száz szemében.
Végkimerültségben most,
talán elnyom az álom,
vagy ha szerencsém lesz,
legalább azt hallucinálom
hogy
Minden rendben
(Váci Mihály - Nélküled)
"Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled
szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad felemel.
Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani."
Hogy tévedés lesz az egész,
és nem fog összezuhanni, csak tágul,
és végezetül úgy is
mindent elmond magáról
hogy
Minden rendben
