Elköszönős (Ma csak a valóság marad)

És az összes bohóc a mennybe jut majd De nem az összes író, az összes nagymenő És az énektanárom meghallgat minden szart És ez a futónövény végleg mindent benő Csendes utcák, rég elhagyott álmok Meg egy fénykép, amit már sose veszek elő Én nem tudom, merre menjek, itt minden út rossz helyre vezet Csak téged soha többé ne keresselek És kinyílik majd minden rácsos ajtó, Beengednek egy hideg éjszakán És örömtáncot jár minden csavargó Nekem könnyű lány volt a szél, s az óceán Hát ez volt az én álmom Ha nem tetszett, nagyon sajnálom Hogy nem feleltem meg megint neked Egymás kezét fogtuk De tudom kurvára semmit sem jelentek Lepedőm a föld, takaróm a széles ég Én otthon vagyok mindig, ha haza nem engednél De átlátok már rajtad, te sem vagy az a tiszta lélek De ha szeretnél, cseszd meg én szeretnélek De nem lehetek már senkid, itt küzdeni nem lehet Fő még a kávéd, mondd meg minek És elszállt minden álom, a csupasz valóság marad Csendes utcák, csendes utcák, halljátok-e a hangomat (Ma csak valóság marad) (Ma csak valóság marad) Halljátok-e még a hangomat (Ma csak valóság marad) (Ma csak valóság marad) Halljátok-e még a hangomat (Ma csak valóság marad) Halljátok-e még a hangomat