Ábel dala

Egyszer még visszatér,

Az Angyal, kivel elmentél,

Hófehér szárnyain jön értem,

S Hozzád kísér.

Az este sötétebb ma,

Mikor rámijeszt a múlt,

Csak nézem a csillagokat,

S látom a fényed az égen újra kigyúlt.

Összeér a lelkünk, ameddig csak élek,

Nem érdemel senki ilyen veszteséget,

Hideg reggel annyi minden változott,

Mikor egy csillag az éggel találkozott.

Egy pillangó a szárnyát bontaná mégis továbbrepül,

Azt mondja ez a világ nem méltó hozzá, elcsendesül,

De legbelül tudja, hogy 3 lélek megszakadva él,

Gyűjti az erőt és ha itt az idő… hozzájuk visszatér.

Egyszer még visszatér,

Az Angyal, kivel elmentél,

Hófehér szárnyain jön értem,

S Hozzád kísér.

Az este sötétebb ma,

Mikor rámijeszt a múlt,

Csak nézem a csillagokat,

S látom a fényed az égen újra kigyúlt.

Csendben várok, és figyelem az éj dalát,

Aztán indítok egy dalt, "Azon az éjszakán!"

Egyszer ősz lett a nyárból,

Aztán elment a tél,

Muszáj úgy felfognom, hogy az élet nem csatatér,

Hogy egyszer majd hazatér, kóborló lelked és csak várom,

Hogy átadjam azt a szeretetet amit Neked szánok.

Egyszer még visszatér,

Az Angyal, kivel elmentél,

Hófehér szárnyain jön értem,

S Hozzád kísér.

Az este sötétebb ma,

Mikor rámijeszt a múlt,

Csak nézem a csillagokat,

S látom a fényed az égen újra kigyúlt.