Virgázom a dalAId

Indulok a csendben, a szél súg egy dalt,

Valami emlék, a szívembe mart.

Egy régi dallam, egy régi világ,

Visszhangozza mélyen a síró gitárt.

Fények gyúlnak, a szem mégsem lát,

A tűz, mi bennem él, parázsra vált.

Mégis robban a lélek bomba,

A dallam a szöveget a fülembe súgja.

Virgázom a dalaid,…

várom már hogy valamit,

Szólj, ha hallod, elég akarnod…

Tépem a húrokat, nyúzom a hangokat,

Néhány figcsi szépen ott maradt!

A hangja messze száll, téged bárhol megtalál,

Ha minden út elveszett, a dallam visszavezet.

Hallgasd hogy szól a lelkem a gitárból,

Neked játszom,… megtalál bárhol…

Virgázom a dalaid,…

várom már hogy valamit,

Szólj, ha hallod, elég akarnod…

Tépem a húrokat, nyúzom a hangokat,

Néhány figcsi szépen ott maradt!

Tudom, hogy egyszer újra, megtalál

az üzenet, a szó, a húr és a gitár

egy dallam, egy érzés, mi bennem ébred,

a dallam szárnyán elérhet téged.

A hang a távolból,…

Értelme benned él,…

Ha nem emlékszel rá,

Egyszer majd visszatér…