Az éjszaka csendje lágyan hívogat
Belülről gyengéden simogat
Égő testén eltökéltség
Kulcslyukon át bekúszó sötétség
Lassan múlik ez a fájó gondolat
Mit porcelán szám remegve mondogat
Ez a válasz nélküli kérdés
Furcsa és kegyetlen érzés
Ha csak az enyém ez az ölelő tekintet
Ha nem számít hány sebből vérzel
Akkor már
Nem kell, hogy tovább várj
Nem kell, hogy tovább várj
Nézd! A vágy csendben elsírja magát
Némán döngeti saját csontfalát
Láttam belül a gonoszt meghalni
Itt van a jövő a múltat felfalni
Messze a part, körülöttem örvény
Viharfelhők magasodnak körém
Ha elmegyek, bízol-e még bennem
Hidd el nekem, ezt kell tennem
Ha csak az enyém ez az ölelő tekintet
Ha nem számít hány sebből vérzel
Akkor már
Nem kell, hogy tovább várj
Nem kell, hogy tovább várj
