Olyan Ő

Olyan ő, hogy megáll, a szívem kalapál,

Mégis olyan ember.

Hogyha kell, odébb áll, ő az úton merre jár,

Abban nincsen rendszer.

Kimerít, makacs és szemérmetlen is,

Én vele nem beszélek.

Hogyha kellek, ölelj át, add a szíved, add a szád,

És én utolérlek.

Nézd, ez az érzés más!

Ugye te is akarod?

Ez a rendbontás

Most olyan édes,

Hogy egy élet

Kevés lenne rá.

Nézd, ez az érzés más!

Ugye te is akarod?

Ez a rendbontás

Most olyan édes,

Hogy egy élet

Kevés lenne rá.

Csak a baj, csak a bú, de ma senki szomorú

Nincsen körülöttem.

Csak te lépkedsz fel‑alá, azt tedd ide, ezt meg rá...

Gyere ide szépen!

Jönnék én, ha te lennél az, kit nékem fújt a szél.

Inkább itt megvárom,

Míg a kezed táncra kér és e tánchoz hű legyél,

És én veled járom.

Nézd, ez az érzés más!

Ugye te is akarod?

Ez a rendbontás

Most olyan édes,

Hogy egy élet

Kevés lenne rá.

Nézd, ez az érzés más!

Ugye te is akarod?

Ez a rendbontás

Most olyan édes,

Hogy egy élet

Kevés lenne rá.

Szédít,

Csak játszik énvelem!

Szédít,

Játsszál még nekem,

S én kiheverem!

Nézd, ez az érzés más!

Ugye te is akarod?

Ez a rendbontás

Most olyan édes

Hogy egy élet

Kevés lenne rá.

Nézd, ez az érzés más!

Ugye te is akarod?

Ez a rendbontás

Most olyan édes,

Hogy egy élet

Kevés lenne rá.