Nem Tudja Senki

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem Ködös a múltam, nem ismeri senki Nincs otthonom, nincs hova visszamenni Sose voltam gazdag, de megvan minden A legszebb pillanatok vannak ingyen Sok fénylő szempár ragyog a világon Millió lányé és én mindet imádom Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem Félek, nem érem el Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen Mégsem érdekel Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni Én ha elestem sem álltam neki bűnbakot keresni Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok Ez egy hullámvasút és én utas maradok Nem tudja senki, hogy honnan jöttem Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem Ködös a múltam, nem ismeri senki Nincs otthonom, nincs hova visszamenni Sose voltam gazdag, de megvan minden A legszebb pillanatok vannak ingyen Sok fénylő szempár ragyog a világon Millió lányé és én mindet imádom Nem számolom az élet rajtam hányszor ejtett sebet A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé Semmim sincs, de mindenem egy útitársé Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját Egy vándor vagyok, nehezen megérthető De nem mindig ég a ház mikor az ég a tető Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog Nem tudja senki, hogy honnan jöttem Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem Ködös a múltam, nem ismeri senki Nincs otthonom, nincs hova visszamenni Sose voltam gazdag, de megvan minden A legszebb pillanatok vannak ingyen Sok fénylő szempár ragyog a világon Millió lányé és én mindet imádom Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt Amikor nem láttam magammal közös nevezőt Van, hogy húz az ág, jól megtép a szél De vihar előtt vörösen ég a kék Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért Egy kérdéssel felel a holnapért Nem tudja senki, hogy honnan jöttem Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem Ködös a múltam, nem ismeri senki Nincs otthonom, nincs hova visszamenni Sose voltam gazdag, de megvan minden A legszebb pillanatok vannak ingyen Sok fénylő szempár ragyog a világon Millió lányé és én mindet imádom