Gondolkodós

Ahogy romantikával ölti ruhám újra minden nappalom Úgy váltom át a gúnyám mit az éjszakából rám hagyott Hogy figyelek hogy ne bántson meg semmi téged, érkezem Úgy hanyatlik a testem a magamról hitt, vélt értelem Hogy kevés vagyok hozzád hozzám hiszek vagy önbecsapok? Hogy kérdésből a kérdést tovább repítik a szempontok Hogy pont az i-re táguljon vagy jó az őrláng fénye még? Nem teszek csak szemlélődök, ez valóban én lennék? Ha látom mi fáj segítek, beléd látok szüntelen, De magamtól megvonom magam hűtlen fogadt türelem Az én reményem a jobb világ, de derogál a tenni vágy Hogy kedvesem a barátom? Vagy álljon meg, mint kerti tárgy Ha kinyílok, kiállok magamért védtelen porcelán, Hogy megrepedhessen a törést kérlek most ne hozd le rám Bájos naiv társaim látlak én ám titeket De ki lennék ki bírálja, hogyha ugyanezt cipelem Aki a szarban tapicskol az bizony, hogy majd szarba ver Nehéz a bátorsá ölthető reánk a szkafander Deák téri közhely idő, eltelnek a szép napok Azzal hogy meglássam azt, hogy valójában miért vagyok? Mikor a szívem szakad meg ha látom ha más hontalan Úgy könnyezem meg, hogy a jelen hazánk szídó korba van Kérdezem hát halkan: mi a fasz van veletek? Egy életem egy halálom egy hazám van! Kinek mi a jó? Teljesen relatív, Mert ami nekem rossz az másnak lehet pozitív. Játék az elme, ráébred erre, nem mindennek a szándék a lelke. Gondolsz e rá, ha egyszer mindennek vége, Háborgó tenger marad utánad vagy béke? Egyszer fent egyszer lent, egy szellem... Libikóka malomharc a rendszerben. A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, ne gondolkodd túl! A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, Te ne gondolkodd túl! Hogy más hite visz válaszútra vagy a hitem magamban, Nevessek, vagy sírjak, hogy életem csak 1 darab van? Vándor palánták vagyunk a planétán egy kalapban, Múlandó statisztikák a statiszta munkalapban. Porszem a viharban bandukolok egykén, Ha nem hetyke a konklúzióm Felismerem, hogy egyként, Húzzuk a rabigát, bibliát, ki rabbi igét. Mondd, mi lehet az amiben mindenki egyetért? A piros az ég, a fehér a szellem, a zöld a föld, Isteni manifesztum ördögi köröket tölt itt, A test a pohár, a lélek a bor, Annál személyesebb minél mélyebbre hatol Hazádnak trendületlen légy híve ó Te, Elvadult King Kongok között naiv Don Quijote. Frissen fésült zombi tudat, vírusszerű majomkór, Az logikus, vagy kényszer hogy majd tanulunk a bajokból? A tükörkép azt sugallja, hogy carpe diem, Mikor azt hinnéd, hogy minden rendben, márpedig nem. Filozófia vagy karma, vagy hogy létezik e végcél? Hogy többet érünk e magunk egy üres ABC-nél? Hogy más hite visz válaszútra vagy a hitem magamban, Nevessek, vagy sírjak, hogy életem csak 1 darab van? Kinek mi a jó? Teljesen relatív, Mert ami nekem rossz az másnak lehet pozitív. Játék az elme, ráébred erre, nem mindennek a szándék a lelke. Gondolsz e rá, ha egyszer mindennek vége, Háborgó tenger marad utánad vagy béke? Egyszer fent egyszer lent, egy szellem... Libikóka malomharc a rendszerben. A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, ne gondolkodd túl! A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, Te ne gondolkodd túl!