A Felszarvazottak Balladája

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán, Egy Fradi győzelem és öt konyak után, A lépcsőház aljában enyém lett a lány. Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem. Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem. Ünneplő ruhában a kocsmába siettem. Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, A handlé, a szódás és a képkereskedő, A házmester, a fia és a kéményseprő. Pár hét múlva Margit látni akart ismét. Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét, Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét. Nemsokára eljött az esküvő napja. Én álltam legelől, a hajam lenyalva, Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta. Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, A handlé, a szódás és a képkereskedő, A házmester, a fia és a kéményseprő. Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába, Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra, Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra. Eljött a február és fiam született, Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett, Leülhetett közénk, ihatott-ehetett. Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, A handlé, a szódás és a képkereskedő, A házmester, a fia és a kéményseprő. Nem volt szabadságom soha a seregben. Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben, De valahogy mégis megint apa lettem. Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek! Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek. Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek. Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő, A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, A handlé, a szódás a képkereskedő, A házmester, a kisfia és a kéményseprő. Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, A handlé, a szódás és a képkereskedő, A házmester, a fia és a kéményseprő. Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, A handlé, a szódás és a képkereskedő, A házmester, a fia és a kéményseprő.