Minden, ami vér
És minden, ami élet
Az évek tüzén elégett
Semmivé lett
Pedig minden, ami láz
És minden, ami álom
Csak miattad volt, barátom
Egykor a világon
És minden, amit vártál
Elérkezett
De nem zavar talán már
Hogy nem értheted
Nem értheted
Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart
A jelen börtönében
Gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra
Kiléphetsz rajta
Mert amíg felejtenél
Addig emlékezel
A múlt búvóhelyén
Senki nem érhet el
Nem érhet el
Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart
Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami mindig ébren tart
