Kocsmajaj

Nekeresd ország, mese-mese mátka, Kamuba sült pogácsa lapul a batyuba. Mindenki hazudik, de nem is baj, mert A kutya se figyel, aki meg igen az csal. Szeresd magad, ezen az utcán nincs a Nincs, aki szeret, csak magadba bújj, ha Közeleg a vihar, én is így teszek, Valaki veszett szelet vetett. Nem vagyok Dante, se Kommandante, Che Guevara a házak falára, Mindegy mit fest rólam a jóslat, a "vátesz" lóvá tesz, te mondtad. Hát köpök a sírra, meg hogy meg van írva, Ki gödörben él, sírva nem könyörög, A szerető nem ölel, egyre megy mi jön el, Ördög és pokol, felejtsen el! Hiába szólnak a harsonák. Ma ne várd a csodát! És ne sajnálj odavágni, ha betelt a pohár! (Refr.) Gyertek értem, angyalok! Vigyetek csak, itt vagyok! Kicsi lett ez a kocsma, én már úgyse férek be. Nézzetek rám, csillagok! Ha ti ragyogtok táncolok. Beszorultam ebbe a kiszabott durva életbe. (Refr.) Nem tudod hova mész, így oda érsz. Nem egyedül vagy, egyedül, héj ide nézz! Én is szótlan, vétlen, szomjan, Körözök az utakon, a szívem a porban. És belekeveredek a nagy éjszakába, Hátha végre valakivel összeráz ma, Hogy szabadítson meg magamtól, És vigyen a kísértésbe csak a rock and roll. Hiába szólnak a harsonák. Ma ne várd a csodát! És ne sajnálj odavágni ha betelt a pohár! (Refr. 2x) Angyalok! Itt vagyok! Vigyetek! Csillagok! Ragyogjatok!