Temegén

Mikor a tóban fürdünk meztelen Mikor a kezed órák óta nem sikerül eleresztenem Mikor a teraszon ülve tör ránk a hajnal Mikor a parton fekszünk félig vizes hajjal Mikor a menetszéllel hullámzik a kezem Mikor a lila naplementét észreveszem Mikor az ablakon a július bekopog Én mindig arra gondolok Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk (élünk, élünk) Temegén Temegén Temegén Amikor újra a régi közös dalunk szól Amikor annyira nyár van, az aszfalt szinte forr Amikor fújjuk a füstöt mezítláb a fűben Amikor elmerülünk a végtelen egyszerűben Mikor a semmiből ránk szakad az ég De mi csak azt üvöltjük, nemelég, nemelég, nemelég Mikor a pulzusom a torkomban dobog Én mindig arra gondolok Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk (élünk, élünk) Temegén Temegén Temegén Mikor a szél a hajadba költözik (hajadba költözik) Ahogy futnak a fák A homlokunk összeütközik (összeütközik) És csak szállnak a füstkarikák Szállnak a füstkarikák Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Temegén Temegén Temegén