Add a kezed, együtt keressünk egy helyet, ahol lehet
Kéz a kézben forogni veled úgy, mint két gyerek.
Nézd a szemem, ott vagy benne, mint én a tiedben.
El se pillants, nehogy elragadjon a szédület!
A világ szalad, nem tudni, hova tart a sok gondolat.
Ne figyelj másra, csak a közös körforgásra!
Visz a lábad, egyre biztosabban nincs megállás...
Nem érhet véget, így olvadunk bele a végtelenbe.
Ne engedj el, erősen szorítsd meg a kezem!
Ne engedj el, ha elengedsz, szétrepülünk!
Ne engedj el, pörögjünk addig, amíg lehet!
Ne engedj el! Vele messzire szállnék,
Ez egy furcsa kis játék...
Csak kérlek, kérlek: Ne engedj el!
Ne engedj el!
Feldobott érme: teljesen mindegy az, hogy fej vagy írás...
Az ösztön súgja, mutatja, merre viszi sárga köves útja.
Hullámvasút: feje tetejére állt a világ.
Akkor ott fent csillagporból lesz majd a ruhád.
Ne engedj el, erősen szorítsd meg a kezem!
Ne engedj el, ha elengedsz, szétrepülünk!
Ne engedj el, pörögjünk addig, amíg lehet!
Ne engedj el! Vele messzire szállnék,
Ez egy furcsa kis játék...
Csak kérlek, kérlek: Ne engedj el!
Ne engedj el!
Ne engedj el!
Ne engedj el!...
