Kedves Naplóm

Ha rám gondolsz Ha megcsókolsz Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz Ha már nincs tovább Ha nincs már több Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny Egy könny egy könyvbe zárva Mint a rab, ki nem szabad, de jóra várva száll Nem kell tanár, a szív nyelvén Ért, aki érez, én miért ne tenném? Várj, csak egy pillanat Amíg végig simítom az arcodat Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valamit A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít Nem kell más, nem érdekel senki Tőlem téged senki nem tud elvenni Hogy veled maradok-e? Tudod a választ Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt Itt vagy mellettem, más nem számít Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít Ha elmennél, nem lenne értelme Folytatni, többé nem kelnék életre! Ha látlak, kiráz a hideg, de félek Hogy elmész, maradj itt, ennyire kérlek Ne menj el, vigyázz mindig rám És fogd meg a kezem, ha rossz útra lépek Ha rám gondolsz Ha megcsókolsz Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz Ha már nincs tovább Ha nincs már több Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny Hozzád fordulok, kedves kis naplóm Látom, nem érted, hogy miért vagyok padlón Az életem angyali hangját hallom Mindig látom, ahogy kilép az ajtón Ő az első szó, ő az utolsó Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom Ő az egyetlen érték, és összes jó Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom S ha egyszer majd elmúlnak az írós napjaim Ő marad a nyom naplóm lapjain Hozzá szólt millió szerelmes balladám Dalban mondanám, ha tudnám, bár hallaná Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom Várom a napot mikor újra láthatom... hm Mikor újra láthatom Már években számolom, a múlt olyan csalóka De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba Mert végre itt vagy! Kérlek, ne engedj! Élni szeretnék, de nélküled nem megy! Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam Bújj mellém, jó így, csak összefonódva Védjük kis világunk a világtól óvva Ha rám gondolsz Ha megcsókolsz Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz Ha már nincs tovább Ha nincs már több Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny Ez a naplóm, én vagyok, a lapokat kitépném Csak ott legyek veled, és tudd, hogy miért én Átadom neked, ez volt a rejtekem Rejtőzz most jól ott benne el velem Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel Egy olyan lány vagy, kit a magány képzel el? Nem! Érzem, ahogy hozzám érsz gyengéden Mosolyogsz rám, nem felejtem el, ezt még nem Ettől nem féltem, azóta sem bánom Megérte évekig téged megvárnom Megfogadtad, amit eddig még senki sem Hogy örökké mellettem, neked elhiszem Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is Azt, hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is Ne félj kérlek, én már nem hagylak el téged Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe Te engem szeretsz, és nem kell más nekem se Én őrködök feletted, minden nap várlak Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak "Szeretlek" - emlékszem, te mondtad Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant Tudom, az érzések bennünk még így élnek Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek, ígérd meg! Ha rám gondolsz Ha megcsókolsz Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz Ha már nincs tovább Ha nincs már több Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt... Ha rám gondolsz Ha megcsókolsz Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz Ha már nincs tovább Ha nincs már több Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny