Nadieu

Visszagondolok még a múltra Hogy leiszom magam, nem vagyok józan Ez miért volt jó, még én se tudtam És hogy miért volt más lány hozzám minden este bújva Én nem tudom, de azt tudom, lehozom neked én a csillagot A szívem ég és úgy dobog, félrever, de majd megszokom Nem értem azt, hogy hogy lehet szeretni valakit ennyire De hidd el, én itt leszek, és megadok mindent higgy nekem! Az alagút végén te vagy a fény Nem akarok mást, kérlek, ne félj! Ne bántsuk azt, akit szeretünk rég Mert az idő hamar véget is ér Kimondhatatlanul szeretem őt Bízok benne, az igazi nagy Ő Bízok benne, hogy nekem az igazi nagy Ő Mondd, mit tennék, hogy ha nem lennél? Nem bírnám ki én elvesznék Hitesd el velem, hogy csak rossz érzés Mondd, hogy vele maradsz, az nem kérdés Nekem te vagy a végtelen utitárs Nekem te vagy az élet dallama És nem kérek cserébe semmit Ölelj át, szeress engem! Hallgasd a partra vetett halakat, ahogy csapkodnak O-ó Te vagy a végtelen óceán és a szívem csak neked komponál Valahogy mindig vissza jársz, imponálsz Úgy szeretem, amit csinálsz Nem szégyen kimondani Ha szeretsz ne törődj senkivel, higgy nekem! Mert ha egyedül maradsz rossz lehet És nem lesz senki, aki így szeret Hazudtam sokszor, bevallom, de azt is csak érted tettem Szembe néztem az árral, de tudtam, hogy nem vesztettem Azóta te vagy a fény, azóta te vagy a vég Nélküled nem megy, nélküled minden vaksötét Ölelj át, szeress engem! Hallgasd a partra vetett halakat, ahogy csapkodnak Nézz most rám, csók a csendben! A végtelen utakon megyek érted, hogyha kell Na-na-na-na-na, na-na-na Na-na-na-na-na, na-na-na Na-na-na-na-na, na-na-na Na-na-na-na-na, na-na-na Oh-oh-oh-oh-oh-oh