Tuztánc

Táncol az eleven tűz A holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz A széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz Érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz Nehogy rábízd éjjeled álmát Vén völgy mélyén halvány fény Hajnali tűz kél nem várt rém Átkel a hídon a folyónál Átfut az erdőn, bosszút áll Zord hegyek csúcsát elérné Emberek búját megnézné Vándorok útját bejárná Ha égen a felhő nem várná Táncol az eleven tűz A holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz A széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz Érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz Nehogy rábízd éjjeled álmát Táncol az eleven tűz A holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz A széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz Érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz Nehogy rábízd éjjeled álmát Ártó tündér varázsol Olvad az élet a dalától Vérvörös fényt szór magából Tűzszívű szolgát halálból Zord hegyek csúcsát elérné Emberek búját megnézné Vándorok útját bejárná Ha égen a felhő nem várná Táncol az eleven tűz A holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz A széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz Érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz Nehogy rábízd éjjeled álmát Táncol az eleven tűz A holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz A széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz Érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz Nehogy rábízd éjjeled álmát