POKOL

Olyan könnyű lenne minden, ha egyszer csak nem lennék Ha nyomtalanul, minden jelzés nélkül eltűnnék És magam mögött hagynám ezt a sok szart, ami van Mintha nem is lettem volna, vagy legalább nem olyan És nem érezném mindig azt, hogy nem érzem, amit kéne És nem beszélnénk meg mindig, hogy igyunk egyet végre Mert már megbeszéltük ezerszer, hogy eljössz egyszer velem És nem törném a fejem, hogy miért nem válaszolsz nekem Mert hogyha létezik pokol, akkor én odajutok És ez a pokol bennem van Ettől soha, soha, soha, soha nem szabadulok Én felejtenék mindent, de csak emlékezni tudok Legyen csak csend, mint egy zajszűrős füles A buszban, ahol mindennel a régóta üres Lelkemet próbálom újra félig tölteni Ha itt lennél, most nem akarnék csak úgy eltűnni De pedig létezik pokol, bizony én odajutok És ez a pokol bennem van Ettől soha, soha, soha, soha nem szabadulok Én felejtenék mindent, de csak emlékezni tudok Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne minden Olyan könnyű lenne