Fújj meg szél

Mégis hogyan mondjam el neked?

Előfordul, az ember megremeg

Elbotlik, majd feláll ő magától

Süt rája még Nap az éjszakából

Azt kérdezik tőle, milyen volt

Mikor lent járt, milyen nóta szólt

Siratták, vagy mulatták, talán

Nevettek-e bolondnak baján

S egyszerre mindenki felnéz

És az égen a Jóisten

Ha tudná, hogy mit tegyen

Hogy maradjon, vagy menjen

Azt mondják, részeges vagyok

Pedig csak szűnni akarok

Egy kicsit elhagyni magam

Hogy aztán nyíljon alattam

Meg a világ, meg a fű

És a fák gyönyörű

És a tél, ami nincs

Gyere, nyár, betekints

Fújj meg, szél, ahol érsz

Szép leány, megigézz

Keserűt, édeset

Azt amit csak lehet

Meg a világ, meg a fű

És a fák gyönyörű

És a tél, ami nincs

Gyere, nyár, betekints

Fújj meg, szél, ahol érsz

Szép leány, megigézz

Keserűt, édeset

Azt amit csak lehet

Lesz még így se, s úgy is jó lesz tán

Tölts még egy bort, légy oly kedves, ám

Ne túl sokat, jusson a fellegekbe

Hátha esik eső a kertekbe

Virágot hozz onnan csokorba

Szirmait a szél hadd hordozza

Egy ajtó ma nyitva áll előttem

Édesanyám, csókolom, megjöttem

És mindenki felnéz

És az égen a Jóisten

Mintha éppen int nekem

S a hold felkel csendesen

Meg a világ, meg a fű

És a fák gyönyörű

És a tél, ami nincs

Gyere, nyár, betekints

Fújj meg, szél, ahol érsz

Szép leány, megigézz

Keserűt, édeset

Azt amit csak lehet

Meg a világ, meg a fű

És a fák gyönyörű

És a tél, ami nincs

Gyere, nyár, betekints

Fújj meg, szél, ahol érsz

Szép leány, megigézz

Keserűt, édeset

Azt amit csak lehet

Meg a világ, meg a fű

És a fák gyönyörű

És a tél, ami nincs

Gyere, nyár, betekints

Fújj meg, szél, ahol érsz

Szép leány, megigézz

Keserűt, édeset

Azt amit csak lehet

Meg a világ, meg a fű

És a fák gyönyörű

És a tél, ami nincs

Gyere, nyár, betekints

Fújj meg, szél, ahol érsz

Szép leány, megigézz

Keserűt, édeset

Azt amit csak lehet