Kicsik És Durvák

Legyek Ura, kérlek, Füled ne takard el, Húsz éves ma éppen Zolee és a Kartel! Refr.: Zene piacán is szemtelen a döglégy, Zana-bona száll, és lepetéz a környék. Dögösek a hangok, dögösek a nóták, Poénok is ülnek, szól: kicsik és durvák. Légypiszoknyi létezésem úgy indult el pár hete, Családom megcsodált: Micsoda csoda egy szép pete! De a sors mostoha, hamar lettem árva: Anyám lazán otthagyott, egy sajttálba zárva. Magamból kikelve kirepültem végre, Lábamat rányomkodtam minden süteményre, krémre. Nem kapott el soha légypapír vagy csapda, Összetett a szemem, semmi be nem csapta! Ám a lelkem, sajna nem volt ilyen komplex. Azt hittem, az élet párosan majd jobb lesz. Refr.: Egy langy őszi napon dögös barátnőmre leltem. Szárnyam alá vettem, s éltünk tovább ketten. Szép és jó volt minden, amíg... rá nem beszélt arra, Nézzem meg, mit rejt a kamra. Hús feküdt a tálban, akácmézzel pácolt. Rögtön rárepültem... de már látom, kár volt. Ottragadtam benne, s párom nem segített. Inkább énrám kente az egészet. Veled mindig csak a baj van! - támadt nekem dúltan. Azzal úgy ott hagyott, zizzenni se tudtam. Refr.: Dühében beárult, azaz be is köpött, (Mint a lángolt kolbászt, a kamrapolc fölött). Veszett zümmögéssel odacsalt egy embert, Akit a látványom szemlátomást hergelt. Tudtam, a helyzetem több mint csapnivaló. Érkezett már felém a bakó. Kezében egy újság, azzal ütött engem. A lesújtó hírtől lapos lettem menten. Hallom a hangját: "Azt kívánom, dög légy!" Érzem, fog az átka... Búcsúzom...: "A döglégy". Refr.: UI: Ami pedig álnok páromat illeti, Kövesse sorsomat, azt kívánom neki! Fogyjon el mielőbb élete kanóca! (Remélem, hallottad, légyölő galóca...)