Miféle álom az, hol ily sötét az ég?
Mivégre ember, ha nem összetart, de szétszed!
Miféle szeretet az, ha képes rá, hogy gyűlöl?
Minek tanul, ha attól jobb se bölcsebb nem lesz?
Miféle álom az, hol mit sem ér a szép?
Vágott virág az ember, saját sírján hervad...
És Az mi azt sem tudja Ki? Miféle lény?
Hogy van ki megbocsájt nem ok rá, hogy vad!
Mikor kimondatik az ember összes szava
Mikor már gép legel az összes szent helyen
Mikor már Földanyánkhoz bújni nem lesz hova
Lesz majd, hogy azt kívánjuk már csak, hogy csend legyen...
Mikor kimondatik az ember összes szava
Hogy azt kívánja csak, hogy csend,
Csak, hogy csend, csak, hogy csend.
