Kártyavár

Álmomban gondtalan elszállnak perceim Minden mesés, én festem egem-földem Ecset kezem, nem kés Bevándorlóként élek itt, reggel a vízumom lejár Felébredek, egy újabb nap Miben az álmomra csak halál vár Míg élek hiszem, hogy van egy hely Ahol az én számomra is van egy hely Hiszem, hogy van, mert kell Hogy te ne hagyj el A boldogság csak fut mindig gondtalan Én kergetem, de lépése nyomtalan Hiába gyorsítok, hasztalan De álmomban velem van Bennem most épül egy új világ Ennek csak a képzelet szab határt Kapuja majd mindig nyitva áll Ha lesz, mi fáj, mindig vár, rám vár Reggel az aznapot tiszta lappal kezdem el Esténként úgy érzem, ha paklim lenne sem érnék semmit el De mégis folytatom, lapjaim koptatom Várva, hogy mit hoz most a játék Az osztó én vagyok, blöffölni nem tudok Lehet, hogy rossz jön, de nem csalok Míg élek hiszem, hogy van egy hely Ahol az én számomra is van egy hely Hiszem, hogy van, mert kell Hogy te ne hagyj el A boldogság csak fut mindig gondtalan Én kergetem, de lépése nyomtalan Hiába gyorsítok, hasztalan De álmomban velem van Bennem most épül egy új világ Ennek csak a képzelet szab határt Kapuja majd mindig nyitva áll Ha lesz, mi fáj, mindig vár, rám vár Hagyd, hogy éljem Itt benn a kinti életem Én csak ezt kérem Ó, kérlek engedd meg nekem Hogy így legyen, ez jó nekem Ó, kérlek engedd meg nekem Hogy így legyen, ez jó nekem Én csak ezt kérem A boldogság csak fut mindig gondtalan Én kergetem, de lépése nyomtalan Hiába gyorsítok, hasztalan De álmomban velem van Bennem most épül egy új világ Ennek csak a képzelet szab határt Kapuja majd mindig nyitva áll Ha lesz, mi fáj, mindig vár, rám vár