Az Élet Iskolája Újratöltve

Mama! Annyi mindenen keresztül mentünk ketten, Együtt sirtunk együtt nevettünk nem is tudom hol kezdjem. A múltam nem felejtem, De csak előre nézek, Elmondhatatlan az amit irántad érzek, Az élet nem mindig bánt velünk kesztyűs kézzel, És megtanultunk együtt élni a pénztelenséggel. Beosztani amink van, megosztani amink van, De senki nem vehette el azt ami itt van. A boldog gyermek éveim hamar el szálltak és Családfenntartója lettem egy csonka családnak, Te a húgomnak gyámja, Az anyánk helyett anyánk, Szégyenében kezdett el zülleni az apánk. Nem tudta feldolgozni azt, hogy az anyánk elhagyott, Hogy egy boldog családot önként eldobott. A büszke ember szívét csak a bánat járta át És alkoholba folytotta minden nap a bánatát. 16 évesen meg nem foghattam fel én sem, taknyos kölyök voltam ahhoz, hogy az életet megértsem, nem volt cipőm. Lázadtam, hogy nem járok iskolába, De amit én kijártam, az az élet iskolája. Nem volt soha még! Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna... De amíg világ a világ, itt leszek neked, (Mindig azt mondtad) Nem volt soha még! Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna... De amíg világ a világ, itt leszek neked! Mama, annyi mindenen keresztül mentünk ketten, S ha bajba kerültem Te mindig kiálltál mellettem, Betakartál, ha fáztam, Megvédtél, mikor féltem. Csillapítottad a lázam betegségben. Arra tanítottál osszunk el mindent testvériesen, Hogy nem szégyen a szegénység, csak éljünk tisztességesen, Kérted, hogy sohase legyek rossz, de lásd be, A magamfajtának sem jókedvedből állsz be. Mama, kérlek bocsásd meg a bűneimet, Hogy az apja után a kisfiad is zülleni ment, És nem tettem meg mindent, hogy jobb ember legyek, De úgy halok, ahogy éltem, mikor elmegyek. Most is ott állok a házunk előtt, A konnyeimben ázva, Mert a szívem össze tört. Bár visszaforgathatnám az idő vaskerekét, Hogy megmenthessem ezzel drága apám életét. 16 évesen meg nem foghattam fel én sem, taknyos kölyök voltam ahhoz, hogy az életet megértsem, nem volt cipőm. Lázadtam, hogy nem járok iskolába, De amit én kijártam, az az élet iskolája. Nem volt soha még! Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna... De amíg világ a világ, itt leszek neked, (Mindig azt mondtad) Nem volt soha még! Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna... De amíg világ a világ, itt leszek neked!