Téli reggel nem osztottak a fák virágot nekem.
De a kandallóban elmozdultak, mikor tűzben égtél velem.
Köddé vált minden, ahogy eltűntél az éjben.
Eltűnök én is, eltűnök én is.
Eltűnök én.
Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen.
De belül nem halad át az út.
Csak utazol a szívemen.
Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen.
De belül nem halad át az út.
Csak utazol a szívemen.
Jégcsapokból jégvirágot öntözöl nekem.
De a hóval fedett hegycsúcsokról nem láthat a szemem.
Köddé vált minden, ahogy eltűntél az éjben.
Eltűnök én is, eltűnök én is.
Eltűnök én.
Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen.
De belül nem halad át az út.
Csak utazol a szívemen.
Utazol a szívemen, csak utazol a szívemen.
De belül nem halad át az út.
Csak utazol a szívemen.
Utazol a szívemen, csak utazol a szívemen.
De belül nem halad át az út.
Csak utazol a szívemen.
Csak utazol a szívemen, csak utazol a szívemen.
De belül nem halad át az út.
Csak utazol a szívemen.
