Örökre elég volt ebből

A parton, ahová fürdeni jártunk, Most hófehér jachtok állnak. A gyerekkori kedves tájak Atomtemetővé válnak. Rád nézek, fogom a kezed, Szeretlek, de hogy védjelek meg ettől? Sírni tudnék, de ordítok inkább: Örökre elég volt ebből! Az első csók ízét őrző padok helyén szálloda épül, Felparcellázott emlékeinkből semmi nem marad végül. Őszülő halántékú férfiak öltönyben állnak a vérző ég alatt És nevetve nézik, hogy megfulladunk a szennytől. Örökre elég volt ebből. Eltemették a jövőt, amit képzeltünk magunknak, És könyvekből rakott máglyák múltbéli fényénél álmodnak újat. Gyűlöletbe és önkívületbe hajszolt tömegek tapsolnak egyre A felemelkedésnek hazudott pusztulásnak. Örökre elég volt ebből. Egyszer minden rendszer megdől. De a villamoson suttogva, Gyárak falára fújva, Eső áztatta őszi utcákon Titokban mindenki tudja, Hogy hiába szorítanak sarokba, Vagy taposnak bele a forró betonba, Az álmaink mellé nem állíthatnak rendőrt. Örökre elég volt ebből. Egyszer minden rendszer megdől.