Lassú percek nyomása a ketrec rácsai mögött
Ami engem fogva tart, innen téged ellökött
Lehet elveszett minden, de így megérted talán
Neked békét ad, engem betakar ez a választott magány
Neked most nyílik a végtelen, nekem az éjszaka marad
Hidd el, mindig annak rosszabb, akiben nem lehet harag
Ha téged elsodor a szél, én mindig itt leszek
Soha semmitől ne félj, mert itt mindig lesz helyed
Ha elnémul a holnap és meggyötör az út
És végül elsodor a szél
Én mindig itt vagyok és itt maradok
Hosszú percek magánya, ez a ketrec fogva tart
Az ajtót végül bezártam, hogy kint tartsam a vihart
Nálad épp most vet a végtelen, itt a sötétség arat
Hidd el, mindig annak könnyebb, aki megy és nem marad
Ha téged elsodor a szél, én mindig itt leszek
Soha semmitől ne félj, mert itt mindig lesz helyed
Ha elnémul a holnap és meggyötör az út
És végül elsodor a szél
Én mindig itt vagyok
Ha téged elsodor a szél, én mindig itt leszek
Soha semmitől ne félj, mert itt mindig lesz helyed
Ha elnémul a holnap és meggyötör az út
És végül elsodor a szél
Én mindig itt vagyok és itt maradok
