Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót
Az álmok szerények
A hálók erősek
Ott ritka szó a romantika
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat
A napfény megéget
A vágyak kiégnek
És porrá hamvad a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod
A fények kemények
Az árnyak elégnek
S csak éjjel éled a romantika
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj
S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér
A csókom sós lesz
És hidd el, jó lesz
Mert néha kell a romantika
Hmm
Hmm
Hmm
Hmm
Hmm
