Nem Menekülök El

Nem menekülök el, inkább elvérzem Gyere csak nem félek a harctól sem Folyton csak keresem, de késő már Vidd a szavam neki bárhol jár Minden nap feladnám, nyomomban jár a baj De néha minden olyan szürke, néha minden olyan szar, jah Ezer veszély leselkedik rám mégis hajtok De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok A világ romlott el, vagy csak a pálinkától szédülök Hol a vég, mi jöhet még, ettől csak még jobban kikészülök Elcsesztem szerelmet, elhajtottam sok barátot Elbuktam sok csatát meg harcot, de mégis kiállok Megaláztak, megvertek, az álmom lebeg előttem És vérző fejjel magányomban sem lehettem erőtlen Felállok akkor is, összetörhetsz, de nem török meg A rossz emlékek hajtanak, ahogy az évek tovább pörögnek Megtanítanak arra, minden lépés más irányba visz De a poros lábnyom előtt végig kell járnod a sáron is Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek Nem menekülök el, inkább elvérzem Gyere csak nem félek a harctól sem Folyton csak keresem, de késő már Vidd a szavam neki bárhol jár Újabb reggel, megint úgy indulok el Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben Hazaérek hullafáradtan, belezuhanok az ágyamba Az álarcot ledobom, de mintha ezer démon támadna Mert az éjszakák is olyan feketék akár a nappalok A bennem lévő feszültségtől minden álmom zaklatott Újabb reggel, megint úgy indulok el Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el De most az arcomra kínok között is felfestek egy félmosolyt Még akkor is, ha úgy érzem az élet eltékozolt Összeszorított foggal küzdök, a rossz hiába fáj És két szívdobbanás között mégsem mondom azt, hogy kár Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek De inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek Hiába támad a világ rám Tudom, hogy valaki még vigyáz rám Hiába kéred nem adhatom fel Bármi az ára én nem megyek el Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer csak úgy lelépek Nem kellenek álmok és nem kellenek remények Minden egyes gondolattal ahhoz jutok közelebb Ha fellógat az ország már nem vágom le a kötelet Inkább búcsút intek nektek és én írom a sorsomat Nem leszek majd birka, aki veled együtt bólogat Itt életnek hívják azt, ahol nincs étel az asztalon Ti meg leléptek a diplomával, én is ezt tapasztalom Külföldön majd megbecsülnek, mesebeli történet Itthon kussolsz róla, hogy lélekben hogy törtél meg Nincsen könnyebb út, maximum másikat választhatsz Sokat fogsz még szenvedni mire mindenre választ kapsz Hibázok majd én is, hogy a rossz irányt megjelöljem De nem nézek majd úgy tükörbe, hogy magamat szembeköpjem Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek Nem menekülök el, inkább elvérzem Gyere csak nem félek a harctól sem Folyton csak keresem, de késő már Vidd a szavam neki bárhol jár