Viszlát Múlt

Végtelen tengeren jövőm a holnap

Csónakom védtelen, otthont a Hold ad

Társam a tengerkék tükörkép, nem beszél

Új helyek, új sebek, hullámok-völgyek

Bármi fáj, várni kár, tovább kell jöjjek

Mintha nem fújna rám szüntelen szembeszél

Oda hova szívem húz

Nem vezet se víz, se országút

Oda hol a szél megfordult

Nem mehetek én, viszlát Múlt

Próbálom álmomat szőni a mából

Evezni sötét fellegektől távol

Hinni, hogy partot ér ki bennem él

Új tájak, új vágyak, hullámok-völgyek

Bármi vár, várni kár, tovább kell jöjjek

S mintha nem fújna már szüntelen szembeszél

Oda hova szívem húz

Nem vezet se víz, se országút

Oda hol a szél megfordult

Nem mehetek én, viszlát Múlt

Oda hol a szél megfordult

Nem mehetek én, viszlát Múlt