Nézd milyen monoton lett az élet,
Este van, s már megint ébren
Fogaimmal harcolok, egy hang lecsesz,
Hogy nem mosom eleget a gondolatokat,
Melyek megszületnek nap mint nap a fejemben:
Szétszednek.
Mindig, mikor a buszon fejtem a világot
Ablaka képzelt szobánk, ahol csak a por a gond
Meg a szétdobált szennyes ruhák.
Ott hevernek a földön és az asztalon,
A halált eljátszani, akarod?
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
A képzelt szobánkban vagy akárhol
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
A képzelt szobánkban vagy akárhol
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
A képzelt szobánkban vagy akárhol
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
A képzelt szobánkban vagy akárhol
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
Szétszedhetsz
A képzelt szobánkban vagy akárhol
