Tündérmese

Mennék, de innen nincs hová

Ez az út most véget ér

Vár rám egy meghurkolt kötél

Minden bűnömért

Érted újra megtenném!

Nincs más, csak a súlyos félhomály

Mélyen a húsba vág

Árnyék a cellám zord falán

Látomás csupán

Ahogy visszanézel rám

Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél

Ha a tündérmesénk véget ér!

Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeért

Ott várok rád, ne félj!

Álmomban ugyanúgy élem át

Azt a hűvös éjszakát

Mögöttünk a felperzselt világ

És az erdőszéli ház

Lángokban állt!

Túl korán véget ért a nyár

Még érzem az illatát

Emlékünk megsárgult levél

Amire rászáradt a vér

És szertefoszlott rég

Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél

Ha a tündérmesénk véget ér!

Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeért

Ott várok rád, ne félj!

Most már vége!

Senki se bánthat!

Ne nézz hátra, menned kell tovább!

Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél

Ha a tündérmesénk véget ér!

Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeért

Ott várok rád, ne félj!

Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél

Ha a tündérmesénk véget ér!

Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeért

Ott várok rád, ne félj!