Nézd ez a gumiszalag nyúlik, de hova szaladunk?

Csak vigyázz, hogy ki ne rúgd magad alól

Hogy át ne szakadjon az anyag ahol a tér

Az anyag a tér a földdel összeér

És a földdel hamarosan egy leszel

Most mindenki nevet de meg leszel, nem fáj

Nem fáj!

Még ide ami marad visszük a poharakat is

Szalámi pattog a kenyereden, a szalámis kenyér a tenyereden

Na szép!

Az izzadságtól harmatos a táj

A fülledtségben nincs hideg, na várj

Az eső szólt és esni kezd ez lényegében ennyi lesz

De úgyis maradunk egyszer majd eláll

A lábak körül az űr lóg csak bele a ponyvába

A szálak közül kihull a vízcsepp szárad a nap sugarától

(Mindent körülölel a fény)

És végre könnyű könnyűnek lenni

Csak a mozgások merevítve a képen az életet

Ne nyaggasd majd elmeséli magától

A valóság laza hálója lebeg felettünk

Mi átütöttük a homlokunkkal a szélét most még látszol

(De körülölel a fény)

Szirmok esnek a sírra ott sírnak a testek sorban

Lesnek az arcok. Az élet mondja

De most már te sem vagy igazából

Te sem vagy igazából

Te sem vagy igazából

Az izzadságtól harmatos a táj

A fülledtségben nincs hideg, na várj!

Az eső szólt és esni kezd ez lényegében ennyi lesz

De úgyis maradunk egyszer majd eláll

Az izzadságtól harmatos a táj

A fülledtségben nincs hideg, na várj!

Az eső szólt és esni kezd ez lényegében ennyi lesz

De úgyis maradunk egyszer majd eláll

Majd eláll (majd eláll)

Majd eláll (majd eláll)

Majd eláll (majd eláll)

Majd eláll