Veled Utazom

Levedlem régi bőrömet Mert perzselő az őrület Újra hív a pusztaság Megint a romba dőlt világ Az önfeledt tömeg Már nem érthette meg Hogy a szemhatár felett Az égbolt végleg megrepedt És ahol króm volt és neon Most csak gyom és tört beton Csupa seb és horzsolás A régi, hamis csillogás Úttalan utakon Elkopott szavakon Elhagyott városokon át Veled élem a csodát Hogy semmim sincs De enyém a világ Csak te vagy az rá az ok Hogy útnak indulok Talán még újrakezdhető A régen tönkretett jövő Az ember biztos nem dadog Ha egy régi dallamot Újraénekel Belőle magát idézi fel És ha a bűn a földre ver Minket titkos szárny emel És az lesz majd a ráadás Ha mégis van feltámadás