Sajnálom

Sajnálom, Még nem tudom hogyan kell Sajnálom, Csak próbálom és mindig megbánom Ezt tudom meg azt, hogy sajnálom Sajnálom Másnak már nem kell, ami neked elég Ott futsz, ahol méreggel teli a lég Vakká vált vágányon visz a vonat, Amitől a legjobban féltél, abba beletolat Ameddig szabad a lét az agyad belefeszül Csak a vajúdó méh vagy ki a semmibe szül Az a katona vagy aki csak nehezen öl, Mert megadod magad, míg o a kezeden ül Sajnálom Még nem tudom hogyan kell Sajnálom Csak próbálom és mindig megbánom Ezt tudom meg azt, hogy sajnálom Sajnálom ó, hogy szakadna rád a magasságos Szedne szét valami szilánkos Lelkedet lánckerék tapossa, Hogy nyújtsa ki laposra Agyadban két gondolat közt álljon meg a kerék Hogy repedtek volna ketté Mikor fedeztek a herék Kinek a hibája, Elszúrt éjszakája, titkolandó nője Szégyellt szeretője, Vagyok, aki vagyok, bocsánat hogy élek, Igen, megesett... Maradok! Sajnálom Még nem tudom hogyan kell Sajnálom Csak próbálom és mindig megbánom Ezt tudom meg azt, hogy sajnálom Sajnálom Sajnálom Míg a múltam foltozod megvárom A folt jól mutat csak én utálom Előtted kabátban is fázom Sajnálom Szépre szálló füstbe ment terv Galaktikus pókháló önnönmagát megfeszítve Latra kélt jótálló Ez most valahogy nem sikerült Csak annyi van, Hogy sajnálom Viszont látás megfelelés, Magamat nem ajánlom Sajnálom Sajnálom Míg a múltam foltozod megvárom A folt jól mutat de én utálom Előtted kabátban is fázom Sajnálom