Ha Nem Hibazom

Elmondtam százszor, ha nem hibázom Nem is létezem, és néha bár Rosszul csinálom, mégis élvezem A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden Ezért meg sem kérdezem Mitől vagyok ember, ha nem hibázom Ha nem hibázom, nem létezem Néha úgy érzem, hogy már Jóvátenni nem lehet Azt a sok hibát, de pont Ettől vagyunk emberek Hiába mondták sokan Mit tegyek és mit nem Mikor az élet felém tornyosul És maga alá tipor De senki nincs, és soha Nem is lesz ott helyettem Hiába találgatsz, hogy Mit tennél a helyemben Még ha hibát sokszor Hibára is halmozok Legalább önmagamnak Semmivel sem tartozom Elmondtam százszor, ha nem hibázom Nem is létezem, és néha bár Rosszul csinálom, mégis élvezem A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden Ezért meg sem kérdezem Mitől vagyok ember, ha nem hibázom Ha nem hibázom, nem létezem Hányszor megbántam, hogy Olyan útra léptem, amin jártak Vagy hogy mért nem Fogtam be mégis a számat Vagy hogy mért nem Mondtam ki valamit addig Amíg lehetett, de pont Ettől vagyunk emberek Én nem az lettem, akinek Mások mindig is akartak Ők most kényelmetlen Öltönyökben kaparnak Nézd a fotókon A tökéletes életük Béna szelfik a tükörben Minden délelőtt Elmondtam százszor, ha nem hibázom Nem is létezem, és néha bár Rosszul csinálom, mégis élvezem A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden Ezért meg sem kérdezem Mitől vagyok ember, ha nem hibázom Ha nem hibázom, nem létezem Már megint összebalhéztunk Valamin délelőtt Már megint nem fogok Odaérni már 7 előtt Már megint nem tanultam A hibámból valamit Elfelejtettem visszahívni Megint valakit Már megint többet ittam Meg többet kajáltam Már megint csalódnom kellett Egy érdekbarátban És a világgal Mindig vitám van Pedig a hibákkal Mindig hibátlan Elmondtam százszor, ha nem hibázom Nem is létezem, és néha bár Rosszul csinálom, mégis élvezem A hibákkal együtt még gyönyörűbb minden Ezért meg sem kérdezem Mitől vagyok ember, ha nem hibázom Ha nem hibázom, nem létezem