Rendíthetetlen

Mikor már mások réges-régen feladták, én Akkor kezdtem mindig csak igazán Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell Más nem, azt csak én döntöm el Hogy minek adok helyet a szívemben És mi az, minek többé már nem Azt mondod derogál, kamu, nem lehet így Közhelyesen szirupos a mindig pozitív De aki a démonjaival volt már, hogy egy asztalhoz ült Abban a gnózis egy életre új embert szül Aki menekül magától, gyakran kritizál A külső képek mögé rejti, hogy nem harmonizál Benne se a szív, se az ész, ám ez is csak egy út Bármilyen nehéz, egyszer mind ugyanoda fut És minden hülyeségemért kemény volt az ár Már ismerem a törvényt, amit adsz, visszajár Én nem akarok mást csak tenni, amit kell Minden addig nehéz csak, amíg ezt nem ismered fel Minden más dádiládidádi Hallom, hogy dádiládidádi Túl sok a dádiládidádi Elmezaj-szennyezés Mikor már mások réges-régen feladták, én Akkor kezdtem mindig csak igazán Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell Más nem, azt csak én döntöm el Hogy minek adok helyet a szívemben És mi az, minek többé már nem Hogy többnek lássalak, mit sem ér, nekem elég, ami vagy Hogy majd arany vagy fakoporsó jut, hidegen hagy S hogy minden, ami szembejön az életben Az mind fontos üzenet, semmi sem véletlen Mer' tudom mit jelent, az érzés elhagyhatatlan Hogy milyen mikor, akit szeretsz túl korán meghal Hogy milyen mikor megvetnek, kiközösít a brancs Mikor savanyú a szőlő, ez magyar narancs Hogy milyen érzés levágni egy kötélről a testet S ahogy a lélek elhagyja, azt soha nem felejted S hogy nem kint, hanem bennem van a pokol meg a menny Nem hiszek valamiben, hanem ismerem Minden hülyeségemért kemény volt az ár Már értem a törvényt, amit adsz, visszajár S hogy a keserű is édes, hogyha felismerik Hogy aki megalázza magát, végül felemeltetik Minden más dádiládidádi Hallom, hogy dádiládidádi Túl sok a dádiládidádi Elmezaj-szennyezés Mikor már mások réges-régen feladták, én Akkor kezdtem mindig csak igazán Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell Más nem, azt csak én döntöm el Hogy minek adok helyet a szívemben És mi az, minek többé már nem És tudom milyen elbukni, s hogy felállni nehéz Hogy mit jelent, hogy kővé válik, aki visszanéz S hogy milyen hatalommal bír a gondolaterő Olyan mint egy mag, apróból hatalmas fa nő S hogy minden ember sokkal több annál, amit ért Egy halhatatlan alkotóban halhatatlan lény És próbálhatod darabolni, hogy választod el? Csak színdarab az együgyű, s az intellektuel Mikor már mások réges-régen feladták, én Akkor kezdtem mindig csak igazán Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell Más nem, azt csak én döntöm el Hogy minek adok helyet a szívemben És mi az, minek többé már nem Mikor már mások réges-régen feladták, én Akkor kezdtem mindig csak igazán Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell Más nem, azt csak én döntöm el Hogy minek adok helyet a szívemben És mi az, minek többé már nem