Noir

Gyere ülj le mellém, beszéljünk őszintén A földön maradok, csak az a baj a földszint ég Milyen szerencsés! Mindenki ezt mondja Mindegy a körítés, az állapotom egyforma Mondják, hogy lesz jobb majd Elvégre trending lett, mindegyik zeném De őszintén ez nem mindegy? Bennem a harag a derű, amit nem adok ki A lelkem rózsa magára hagyva hervadozik Stagnálok hónapokig hagyjatok békén végre Nem bízom emberekben Vedelek meg tévét nézek Hívjatok térképésznek megkeresem önmagamat A siker elmarad, a jellememre tör a harag Nem tudom mit tegyek még Hol marad a boldogságom? Kikészít a szorongásom, toll marad az orvosságom Penge élen komponálok várom végre legyen vége Ha nem marad ihlet testem bársony plédbe temessétek Megint mély lélegzetek Eldobott cigicsikkek Nem vagyok idevaló Ne ragozd a sci-fi minek? Minek a piti hírek? Elfog a nirvána Mer' lófaszt nem ér, ha pár agyturkász megvizsgálgat Ez is egy hitvány nap Az agyam izgága Ez vagyok leszarom, ha nem tesznek top listákra Mikor a szív fájna indulatok diktálnak Nem vagyok jó ember, se példa, tegyük tisztába Tess én nem élek hipnózisba Mer' nem tudok gazdag sznob lenni A lelkem nimolista és ez fog be mindig guillotine-ba Hogy már lófaszt nem ér Őszintén a szívem kiborítva Uhhh ne haragudj késő van már Meg korán kelek, lesz két fellépés tele a naptár De persze folytatjuk majd holnap Már hogyha egyáltalán lesz nekem holnap