Lidocain

Vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok a végén mindig győznek A nők is szeretik az olyan férfit, aki lépten-nyomon bántja őket, és megalázza Beléülteti, hogy a férfi az első, a nő a második, a műsor végül az agyába épül És elhiszi, hogy az egyetlen út, ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit, aki az útjába kerül És a gondjai elől hiába menekül a piába vagy bármi másba, ami szédít A dolgain ez már túl sokat úgy sem szépít, mégis kell neki valami, ami szépen lassan Mindent, de mindent, de mindent Leépít Vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok előtt én mindig nevetek A filmeken, amiken otthon sírok, a haverod maradok, ameddig bírok Ez a törvény íratlan, de a legszigorúbb, amit ismerek Tudod, a heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod A lelkedet, ahogy én teszem, s miattad teszem, hidd el nekem Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább A haverod lehetek, a vakerom szar, ezen nem segíthetek Mégis, látok valamit, amit te nem Látok valamit, amit te nem Hogy szépen lassan mindenünk leépül Nemsokára elmúlik a nyár Minket egytől-egyig felzabál az élet Ezután mi vár? A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed Meghalsz, naponta kétszer látod magadat a műtőasztalon Bolonddá tett a kényszer, tudom, milyen, a választ is tudom A végén mindig minden kiderül, a haverom vagy, nem vagy egyedül A napba nézek és fázik a szemem Látom, amit te nem Szépen lassan mindenünk leépül Nemsokára elmúlik a nyár Minket egytől-egyig felzabál az élet Ezután mi vár? (Vajon)