FELDOBOM A KÖVET

Feldobom a követ, az ráesik a fejemre New York-ban jut eszembe Ady Endre Szívemre tűzöm a trikolor zászlót Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne De én nem szakítok, tizenhat éve Beszélni róla nem fekete mágia Mégsem elég az a párterápia Szívd csak a cigit, azt hiszed segít? Ki magával harcol az mindig csak veszít De a szakadékok az értékrendben Nem szűkülnek attól, hogy 'értem, rendben' Tudtam, hogy sírni fogsz, lassan tipikus Mindig ez van, ha én vagyok kritikus Megafonba üvöltöd az igazságod Míg a végén te is valóságnak látod Lehet, hogy seggfejség, hisz befogadtál Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál Éjszaka, hogy levegőt kapjak Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek Más emberekben téged kereslek Ha mégis két eletem volna Az egyik csak rólad szólna Feldobom a követ, az ráesik a fejemre New York-ban jut eszembe Ady Endre Szívemre tűzöm a trikolor zászlót Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne De én még itt lakom tizenhat éve Kétezerhét, nulla, hat, tizennyolc Kelet-Európa, felső polc Haragszol? lassan tipikus Mindig ez van, ha én vagyok kritikus Utcai harcos orcán fintor Ki fogod sípolni hogy ...? Mikor az ember strómanként viccel Mandinerből a gyűlölet spriccel Csak a négy-hat meg a hat-három De ne kelljen már útlevél kifele a határon Lássuk be, ez egy kicsikét toxik A maszkulinitásod szertefoszlik Disznóvágás, nepotizmus Pálinkagőzös hedonizmus A plakátról bámul vissza rád egy stock fotó Itt még a csecsemő sem ingyen mosolyog És ha van pénz, az sem ér semmit Itt pénzzel is sikerül szegénynek lenni Mogorva emberek a kisboltban Te meg máris érzed a gyomrodban, hogy Nem a te hibád, nem a te hibád, nem a te hibád Nem a te hibád, nem a te hibád, nem a te hibád! Nem a te hibád, nem a te hibád, ne ma, ne ma Nem a te hibád, nem a te hibád, ne ma, ne ma Tudom, hogy seggfejség, hisz befogadtál Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál Éjszaka, hogy levegőt kapjak Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek Más országokban téged kereslek Ha mégis két életem volna Az egyik csak rólad szólna Feldobom a követ, az ráesik a fejemre New York-ban jut eszembe Ady Endre Szívemre tűzöm a trikolor zászlót Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót Ahogy az ember megöregszik Rohadt kínos, kicsit mégis tetszik A puszta tény, hogy Ady Endre Remekül rímel a 'the end'-re